Papírhajó és járdazátony

2009-09-30T00:04:00.003+02:00

Ezredfordulós látlelet

Immunrendszerünk önmagát feladni készül,

Millió idegpályánkon bénító fájdalom cikáz,

Testünk hideglelős lázálmokban feszül,

Álmainkra is bukott angyal vigyáz.

Meddig bírjuk még ép elmével, ahogy

Testünk rom-várában parancsolgatunk?

Szolga szerveink tünet-özönében

Odavész titkos, életre késztető okunk.

2009-08-31T23:48:00.001+02:00

Strandon

Hemzsegsz és hömpölyögsz,

mindenki mást kiröhögsz.

Villantod a formát,

harsogod a normát.

Degeszre eszed magad,

nem tudod behúzni a hasad.

Legnagyobb arcod felteszed,

szabadságra küldöd az eszed.

2009-08-24T23:33:00.001+02:00

Esti fohász

Csak valahogy

Kibírjam reggelig,

Míg a kávéscsésze

Reménnyel megtelik.

2009-08-20T23:01:00.002+02:00

Pipacs

Minden virág tündér,

köztük is hercegnő,

a pimasz, karcsú lábon ringó,

bő szoknyájú pipacs.

Hajol leng és libben

a széllel együtt virraszt,

úgy tűnik feléd int,

úgy hiszed hívogat.

Nyúlnál érte, elvidd,

nem érti mit remélsz,

ha mégis leszakítod,

kezedbe bele vész.

Rászed, nem pompázik,

hervad, nincs már dolga,

te meg elengeded,

leejted a porba.

A másikat fognád,

azt vinnéd helyette,

de belátod, a következő is

csak ugyanő lenne.

Nem viszed magaddal

csak vidámságát,

lefested fejedben

égő piros mását.

2009-07-17T13:02:00.001+02:00

Álom

Este, mikor eltompulok,

kisöpröm az agyamat,

tiszta fogadószobát nyitok

az éjjeli kalandnak.

Máshol járok, mást csinálok,

más leszek ott, másra várok

ismeretlen újak,

mástól félek, mást remélek,

más érzések dúlnak.

Reggel, mikor felébredek,

felsejlik pár emlék,

szeretnék még visszanézni,

néhány képet felidézni,

tényleg ő volt? Mit mondott?

De a hiányzó részek

makacsul enyésznek,

őrzöm az egészet.

Aztán lassan kibontom

fejtem szövetét,

felismerem némely

hiányzó részletét.

Összerakom újra,

ráismerek végül,

de nem értem mi volt,

miből, hogyan készült.

Mitől volt minden más,

hogy tűnt idegennek,

mikor mindenki, csak

új álarcot tett fel.

Mire megfejteném,

elnyom újabb álom,

kezdhetem elölről,

vagy közben kitalálom.

2009-07-06T22:27:00.001+02:00

Koraesti utazás

A város még izzó panoráma,

Telt fényei ragyognak,

Mint földöntúli glóriában

A rég távozott halottak.

A szürke árnyak lopva borulnak

A megbűvölt tájra,

Lassan vak sötétbe süppednek

A távoli házak.

A nyüzsgő élet határai

Elveszőben,

Az ablakokban lobbanó fények,

Mint apró lángok a temetőben.

2009-06-30T19:59:00.001+02:00

Vigyázzatok

Mostmár aztán vigyázzatok,

aki engem megbántott,

nem leszek elnéző vele,

feltűzöm tollam hegyire.

Kegyetlenül kifigurázom,

orrába karikát fűzök,

rázom hosszú láncon,

én fütyülök neki,

ő ropja a táncot!

2009-06-28T21:30:00.000+02:00

Igényes kollégámnak

Nem azt mondjuk, megbeszéljük -

nem, mi kommunikálunk,

azt sem mondjuk együtt tesszük -

inkább projektben csináljuk,

Arról pedig szó sem lehet,

hogy eltér a nézetünk,

- ha másképp mondom, meg sem érted, -

mi csak konfliktusba kerülhetünk.

Mi már nem is találkozunk, -

csak szervezzük a meetinget,

Tán már szét sem zilálódunk, esünk darabokra,

csak szervezetünk atomizálódik,

ez az elegáns forma.

2009-06-23T23:52:00.000+02:00

A rejtett hibák

A rejtett hibák,

Kései felismerések,

Mint kristálypoháron

Szivárgó hajszálrepedések.

2009-06-18T23:01:00.000+02:00

Halogató

Megfogadom, megígérem,

aztán persze csak remélem,

ha lesz időm rá, megteszem.

Majd újra elér sürgetőn,

halasztani nem lehet,

felmentés nincs,

az idő rám feszülő fegyelem.

2009-06-16T08:04:00.001+02:00

Vetkőzés

Mikor játsszunk,

sokkal jobban levetkezünk,

mint amikor ölelkezünk.

2009-06-13T07:34:00.001+02:00

A csönd

Néha súlyos és fáj a csönd,

Néha leül mellénk, nem is köszön,

Néha üres és néha kell,

Néha könyörgésre sem jön el.

De minden percben ott lakik,

Minden sarokban ott lapít,

Az estéket neszekkel béleli,

Az éjszakát mesékkel átszövi.

Végső ágyad is ő veti,

Lélegzeted csókjával pecsételi,

Mindent elnyelni mégis képtelen,

Nem némíthatja el a végtelent.

Ő a hiányok igazi mesterbűvésze,

A sötétség örökbe fogadott testvére;

Hatalma törékeny, csak akkor üdvözül,

Mikor kihallatszik két hang közül.

2009-06-12T06:40:00.000+02:00

Kérés

Eső kopog

nem vidít,

eresz csöpög

szomorít,

bújok beljebb

ne is lássam,

nézem szobám sarkait.

Addig nézem,

míg nem látom,

bezárom a világom.

Holnap újra kinyitom,

kérek derűsebb napot.

Ha nem adjátok, csinálok,

Az égre csillagokat dobálok.

2009-06-09T15:44:00.000+02:00

Tó tükre és lágy zene

Tó tükre és lágy zene,

kik édestestvérek,

halk beszéddel suttogják,

miről szól az élet.

Megcsillantják, elbúgják

mennyire szép lenne . . .,

ha nem hallod meg elhagyják,

másoknak üzennek.

2009-06-07T11:09:00.001+02:00

Üzlet a világ

Sok és kevés, mér a világ,

keresik az egyensúlyt.

Kilendül a mérleg nyelve,

Kapaszkodnak, félnek – mernek.

Követelnek – megszereznek,

idejük sincs leülni,

jó esetben, ha nem vész el,

mások fognak örülni.

Elherdálják – újragyűjtik

sokaknak kell fizetni,

mire megvan, csodálkoznak,

nem marad senkinek semmi.

2009-06-05T07:03:00.000+02:00

Zene

Mi az ami bennem zeng csak,

mivel vagyok azonos,

milyen ütem, milyen dallam,

ami csak bennem honos?

Keresem és megtalálom,

azt hiszem, hogy megvan már,

aztán utolér egy újabb,

folyton bővül a repertoár.

Addig tágul, mint a kék űr,

annyi lüktet, ad reményt,

lassan felismerem végül,

minden zene bennem él.

2009-06-02T07:25:00.001+02:00

Határok

A járda sárga pereme,

Az ég végtelen kerete.

A következő tétova lépés,

Az utoljára lenyelt sértés.

A tegnap tengerének habjai,

A ma hajótörött partjai.

2009-05-30T08:43:00.001+02:00

Fiú és lány barátságokról

Szerelem ez is,

Valahol legbelül,

Csak felöltöztetni

Másképpen sikerült.

A folyékony vörös láva

Itt forró szilárd kövület,

Tettektől és szavaktól izzó,

Nem szűnő bűvölet.

Érezzük és tudjuk,

A világ velünk jó és kerek,

Jobb már nem is, egymás nélkül

Pedig, csak rosszabb lehet.

Nem akarjuk tudni, vagy

Arra gondolni sem merünk,

Miről hallgat a vulkán,

Mik történhetnének velünk.

Más tüzek olvasztó melegén

Elégszer égettük meg magunk,

Jobb így, az alvó vulkán lankáin

Nyugtatni szívünk, agyunk.

Megélt emlékeink, melyekhez

Együtt volt közünk,

Nem engedik fellobbanni

A kráter mélyén lappangó tüzünk.

Inkább ajándékul nyújtjuk

Figyelmünk simogató melegét,

Megtisztítjuk benne az emberlét

Borzongató-üdvözítő elegyét.

2009-05-29T07:45:00.000+02:00

Merengés

(bizonyos koron túl)

Csak akartam,

vagy meg is tettem?

Elfelejtettem.

2009-05-28T06:50:00.001+02:00

Elképzellek reggelente,

frissen köszöntöd a napot,

készülsz a sok véletlenre,

aztán az egészet készen kapod.

2009-05-27T07:16:00.000+02:00

Az apám nem tud sírni

Az apám nem tud sírni,

Ha valamije fáj,

Lefekszik, szenved,

Követelődzik, bánt.

Nem ismer kérést,

Dühödt parancsokat oszt,

Ordítva űzi el

Magától a gonoszt.

Nem érzi, nem látja,

Mikor mindene sajog,

Honnan indulnak feléje

A segítő karok.

Ha lelke megsérül,

Vagy több sebből vérzik,

Könnyeit káromkodások

Konok gátjai védik.

Nem látja, a fájdalom

Poroszos tanítómester,

Görbítve egyengeti össze

A lelket a testtel.

2009-05-24T21:07:00.000+02:00

Árnyak-fények

Árnyak-fények,

harmóniák,

belőletek áll a világ.

Átkok és áldások,

hitek és tévhitek,

egymást kiegészítitek.

Tiltások és szabadság,

határaitokat

bejártuk már.

Dogmák – választások,

titkok – vállalt vétkek,

viruló pompák – rothadó enyészet.

Fátylak – mázsás terhek

fiatalok – vének

ha mind nem is akarjuk,

így teljes az élet.

2009-05-22T17:57:00.000+02:00

Szavak mögé, ha benézek

Szavak mögé, ha benézek,

különös fordított világot látok.

Mázas kedvesség leplez irigységet,

Rideg, zord ítélet mutat bíztatást,

Míves igényesség bújtat ürességet,

Kegyetlen bántás szeretetért kiált,

Dadogás rejt el érzelmi óceánt.

Gyönyörű szünetek

mondják el a valót.

Miért teszünk így,

miért félünk,

mi fenyeget?

Úgyis hiába bújtatjuk

szavunk mögé magunk,

mozdulatunk, szemünk

úgyis magunk vagyunk.

Elhallgatásaink, harsány jajunk,

elmondják helyettünk, amit nem akarunk.

Kilátszunk mögülük, meztelenek vagyunk.

2009-05-20T23:06:00.001+02:00

Önzés

Élünk, élünk mindhiába

reméljük, hogy használunk,

közben arra sem jut idő,

a többieknek ne ártsunk.

Aztán félreértjük egymást,

ütünk súlyos sebeket,

miket meg is gyógyíthatnánk,

ha nem sebeinket nyalogatnánk.

2009-05-19T22:43:00.001+02:00

Kívánság

Úgy ringass, mint puha párnán ringat álom,

Ahogy fűszál hegyét libbenti tündér lábnyom.

2009-05-17T22:39:00.000+02:00

Keze

Felemelt és könnyedén röpített,

Szálltam, mint liliom illata,

Úgy tartott, nem remegett a szívem,

Az volt a gyerekkor maga.

Dacosságom, ha indulatra vitte,

Kérdés nélkül, okolatlan döntött,

Röptető kezét fenyítőn emelte,

A máskor ölelésre késztető ösztön.

A pörgő évek biztos állomása

Volt kitárt karja és elszánt hite,

Azóta sincs többé földi mása,

Életében sem hasonlított senkire.

Sosem mondta, hogy elfáradt,

Ő ébresztette reggel a napot,

Őrizte titkait, végül párat

Megosztott és örökül hagyott.

Nem kell más, csak mese és dal

És kéz, amely sohasem pihen,

S a szívvel irt vágyak között

Az élet kusza dolgait rendezi el.

2009-05-15T22:22:00.003+02:00

Különjárás – együttállás

Öröm, béke, boldogság,

galaktikus bolygó-rokonság,

felbukkanásuk ritkán várható,

pályájuk nem kiszámítható.

Lessük sápadt egünk,

várjuk megjelennek,

de csak halvány fénnyel

pásztázzák szívünket.

Bolygó állásukban

ha egyszerre érzékelhetők,

zuhogó fényükkel

megállítják az időt.

2009-05-15T00:52:00.001+02:00

A hét

Minden hétfő gyorsan múlik,

Ahonnan jött, visszahullik.

Kedd és szerda úgy megy el,

Különbséget sem teszel.

A csütörtök rövid, mint a téli nap,

A péntek, észrevétlen pillanat.

A szombat sem lassít, nem vár

Reggeltől feszes ütemet diktál.

A vasárnap puha mancsán,

Úgy eliszkol, nézel bambán.

2009-05-13T22:04:00.000+02:00

A legsűrűbb aura

Mindenkinek van saját burka,

Kinek zörgő bőr,

Kinek zsíros hurka.

2009-05-11T23:24:00.001+02:00

A kíváncsi Hold

Milyen lehet

Ott lenn, messze,

Egy szerelmes

Nyári este?

A csillagok is

Rosszul látták,

Fényüket a

Földre dobálták.

De hiába lesték,

Milyenek az esték,

A kíváncsi vének,

Hoppon maradtak, szegények.

És bár a titkokat

Sürű árnyak védték,

A fecsegő szellők,

Mégis kibeszélték.

Ezért lehet,

Hogy úgy alakult,

A hajnal a titkokba

Bele pirult.

2009-05-10T21:44:00.000+02:00

Neked nem én kellek

Nem váltottál hozzám bérletet,

Csak néhány szakaszjegyet vettél,

Rövid szerelem-megállókra

Palotát hiába építettél.

Belőlem nem kértél egészet,

Csak ki akartad venni a részed.

Ami illet, ami neked jár,

Amiért keményen megdolgoztál.

Én az álmaimba szőttelek,

Kertünkben sétáltam veled,

De a rózsákat te másnak szedted,

Hiányomat te nem szenvedted.

Már nem vágyom veled nevetni,

Rómába is egyedül akarok menni.

Már nem kívánok lopva boldog lenni,

Ebből többet nem kérek, köszönöm, ennyi.

Már elejétől azt reméltem,

Több lehetek, mint fontos részlet,

Azt is kevesled majd, amit kérek,

Én lehetek a hiányzó részed.

Szerelmedért tovább nem bolondulok,

Közös gyereket kettőnknek nem koldulok.

Elhagylak és hagyom, hogy fájjál,

Magadnak új kompromisszumot találjál.

2009-05-09T22:38:00.001+02:00

A semmi

Mint szél nélkül lobogó

kifeszített vásznak,

Mint illattalan gőzölgő,

megrakott tálak,

Mint vissza nem pattanó

piros-pöttyös labdák,

Mint gyöngyöző kacagást

nem visszhangzó anyák,

Mint szerelemtől mentes

elszabadult vágyak,

Mint kórházban simára hajtott,

újra vetett ágyak.

2009-05-08T21:13:00.000+02:00

Óhaj

Veled lennék folyton

Pesten és Budán,

Végig hajóznék Veled,

Hosszában a Dunán.

Nézném a szemeddel,

Ahogy a nap halad,

Sétálnék esőben

Kabát-szárnyad alatt.

Reggeltől napestig

- soha meg nem unnám -

megosztanám Veled

ebédem, vacsorám.

Hagynám őrlését

Az idő malmának,

Követnélek termein

Csillagpalotádnak.

2009-05-07T22:12:00.003+02:00

Utak vagyunk

Utak vagyunk,

Messze futunk,

Hol elválunk,

Hol találkozunk.

Hidak alatt

Elágazunk,

Jég repeszti

Burkolatunk.

Magas hegyre

Rálapulunk,

Új pályákra

kanyarodunk.

Göröngyök közt

bukdácsolunk,

Megjárjuk

Az alagutunk.

Kerülgetünk,

Ráfordulunk,

Zsákutcákból

Kifarolunk.

Vándorbotot

Kopogtatunk,

Az esőnek

Tükröt tartunk.

Ködbe veszünk,

Lassan kopunk,

Céljainkon

Igazítunk.

Világ végére

Eljutunk,

Szakadék mélyébe

Zuhanunk.

Éjbe vesző

Csillagporunk

Fényesíti

A Tejutunk.

2009-05-06T21:34:00.000+02:00

A rigókról csak úgy

Bálba járnak a rigók

részegítő táncba,

zuhannak és lebegnek,

kapaszkodnak ágba.

Gazdag vacsorájuk nézik,

ott kúszik a fákon,

felkérik a pincérlányt

süsse nekik nyárson.

2009-05-05T23:59:00.001+02:00

Egy színésznő naplójából

Ahhoz, hogy valaki

Életem titkait kilesse,

Nem alkalmas arra

Se reggel, se este.

Nem láthatják meg

Sem nappal, sem éjjel,

Hiába húzzák a

Függönyöket széjjel.

A színpadon zajló

Események gyarlók,

A színpad mögöttiket

Megírja a sajtó.

Lelkem máshol lakik,

Nem kufárok mérik,

Én választom útját,

Pokoltól az égig.

2009-05-04T23:29:00.000+02:00

Fecsegő bókok

Kedveskedő semmik,

apró bizsuk, színes lufik,

sziporka villanó-fények,

miért hiszitek, hogy

könnyebb veletek az élet.

Cifra köntösötök

csak növeli a távot,

amit közöttetek

és magam között látok.

2009-05-03T23:07:00.000+02:00

Én is?

Fejem nehéz, lábam sajog,

most már én is öreg vagyok?

De ha kilátok a jajból és

megnézem az ifjakat,

nem mindent a korral mérek,

megköszönöm magamat.

2009-05-02T23:51:00.001+02:00

Elutaztál

Elutaztál és én itt maradtam.

Azóta minden rólad mond mesét,

A tea illata a boltban,

A falra felakasztott kép.

A levegő is csak akkor esik jól,

Amikor velem egy helyen veszed,

Minden egészen hiába való,

Amikor ezt tőlem távol teszed.

Úgy hiányzol, mint a következő dobbanás,

Amikor szívem ritmusa kihagy,

De szokott ütemére lassan rátalál,

Amikor végre karnyújtásnyira vagy.