2009. július 17., péntek

Álom

Este, mikor eltompulok,
kisöpröm az agyamat,
tiszta fogadószobát nyitok
az éjjeli kalandnak.

Máshol járok, mást csinálok,
más leszek ott, másra várok
ismeretlen újak,
mástól félek, mást remélek,
más érzések dúlnak.

Reggel, mikor felébredek,
felsejlik pár emlék,
szeretnék még visszanézni,
néhány képet felidézni,

tényleg ő volt? Mit mondott?
De a hiányzó részek
makacsul enyésznek,
őrzöm az egészet.

Aztán lassan kibontom
fejtem szövetét,
felismerem némely
hiányzó részletét.

Összerakom újra,
ráismerek végül,
de nem értem mi volt,
miből, hogyan készült.

Mitől volt minden más,
hogy tűnt idegennek,
mikor mindenki, csak
új álarcot tett fel.

Mire megfejteném,
elnyom újabb álom,
kezdhetem elölről,
vagy közben kitalálom.

2009. július 6., hétfő

Koraesti utazás

A város még izzó panoráma,
Telt fényei ragyognak,
Mint földöntúli glóriában
A rég távozott halottak.

A szürke árnyak lopva borulnak
A megbűvölt tájra,
Lassan vak sötétbe süppednek
A távoli házak.

A nyüzsgő élet határai
Elveszőben,
Az ablakokban lobbanó fények,
Mint apró lángok a temetőben.