2009. május 30., szombat

Fiú és lány barátságokról

Szerelem ez is,
Valahol legbelül,
Csak felöltöztetni
Másképpen sikerült.

A folyékony vörös láva
Itt forró szilárd kövület,
Tettektől és szavaktól izzó,
Nem szűnő bűvölet.

Érezzük és tudjuk,
A világ velünk jó és kerek,
Jobb már nem is, egymás nélkül
Pedig, csak rosszabb lehet.

Nem akarjuk tudni, vagy
Arra gondolni sem merünk,
Miről hallgat a vulkán,
Mik történhetnének velünk.

Más tüzek olvasztó melegén
Elégszer égettük meg magunk,
Jobb így, az alvó vulkán lankáin 
Nyugtatni szívünk, agyunk.

Megélt emlékeink, melyekhez
Együtt volt közünk,
Nem engedik fellobbanni
A kráter mélyén lappangó tüzünk.

Inkább ajándékul nyújtjuk
Figyelmünk simogató melegét,
Megtisztítjuk benne az emberlét
Borzongató-üdvözítő elegyét.

2009. május 29., péntek


Merengés

(bizonyos koron túl)

 

Csak akartam,

vagy meg is tettem?

Elfelejtettem.

2009. május 28., csütörtök

Ma

Elképzellek reggelente,
frissen köszöntöd a napot,
készülsz a sok véletlenre,
aztán az egészet készen kapod.

2009. május 27., szerda


Az apám nem tud sírni 


Az apám nem tud sírni,

Ha valamije fáj,

Lefekszik, szenved,

Követelődzik, bánt.

 

Nem ismer kérést,

Dühödt parancsokat oszt,

Ordítva űzi el

Magától a gonoszt.

 

Nem érzi, nem látja,

Mikor mindene sajog,

Honnan indulnak feléje

A segítő karok.

 

Ha lelke megsérül,

Vagy  több sebből vérzik,

Könnyeit káromkodások

Konok gátjai védik.

 

Nem látja, a fájdalom

Poroszos tanítómester,

Görbítve egyengeti össze

A lelket a testtel.

 

2009. május 24., vasárnap

Árnyak-fények

Árnyak-fények,
harmóniák,
belőletek áll a világ.

Átkok és áldások,
hitek és tévhitek,
egymást kiegészítitek.

Tiltások és szabadság,
határaitokat 
bejártuk már.

Dogmák – választások,
titkok – vállalt vétkek,
viruló pompák – rothadó enyészet.

Fátylak – mázsás terhek
fiatalok – vének
ha mind nem is akarjuk,
így teljes az élet.


2009. május 22., péntek

Szavak mögé, ha benézek

Szavak mögé, ha benézek,
különös fordított világot látok.

Mázas kedvesség leplez irigységet,
Rideg, zord ítélet mutat bíztatást,
Míves igényesség bújtat ürességet,
Kegyetlen bántás szeretetért kiált,
Dadogás rejt el érzelmi óceánt.

Gyönyörű szünetek
mondják el a valót.

Miért teszünk így,
miért félünk,
mi fenyeget?

Úgyis hiába bújtatjuk
szavunk mögé magunk,
mozdulatunk, szemünk
úgyis magunk vagyunk.

Elhallgatásaink, harsány jajunk,
elmondják helyettünk, amit nem akarunk.
Kilátszunk mögülük, meztelenek vagyunk.

2009. május 20., szerda

Önzés

Élünk, élünk mindhiába
reméljük, hogy használunk,
közben arra sem jut idő,
a többieknek ne ártsunk.

Aztán félreértjük egymást,
ütünk súlyos sebeket,
miket meg is gyógyíthatnánk,
ha nem sebeinket nyalogatnánk.

2009. május 19., kedd

Kívánság

Úgy ringass, mint puha párnán ringat álom,
Ahogy fűszál hegyét libbenti tündér lábnyom.

2009. május 17., vasárnap


 Keze


Felemelt és könnyedén röpített,

Szálltam, mint liliom illata,

Úgy tartott, nem remegett a szívem,

Az volt a gyerekkor maga.

 

Dacosságom, ha indulatra vitte,

Kérdés nélkül, okolatlan döntött,

Röptető kezét fenyítőn emelte,

A máskor ölelésre késztető ösztön.

 

A pörgő évek biztos állomása

Volt kitárt karja és elszánt hite,

Azóta sincs többé földi mása,

Életében sem hasonlított senkire.

 

Sosem mondta, hogy elfáradt,

Ő ébresztette reggel a napot,

Őrizte titkait, végül párat

Megosztott és örökül hagyott.

 

Nem kell más, csak mese és dal

És kéz, amely sohasem pihen,

 S a szívvel irt vágyak között

Az élet kusza dolgait rendezi el.

2009. május 15., péntek

Különjárás – együttállás

Öröm, béke, boldogság,
galaktikus bolygó-rokonság,
felbukkanásuk ritkán várható,
pályájuk nem kiszámítható.

Lessük sápadt egünk,
várjuk megjelennek,
de csak halvány fénnyel 
pásztázzák szívünket.

Bolygó állásukban
ha egyszerre érzékelhetők,
zuhogó fényükkel
megállítják az időt.




A hét

Minden hétfő gyorsan múlik,
Ahonnan jött, visszahullik.

Kedd és szerda úgy megy el,
Különbséget sem teszel.

A csütörtök rövid, mint a téli nap,
A péntek, észrevétlen pillanat.

A szombat sem lassít, nem vár
Reggeltől feszes ütemet diktál.

A vasárnap puha mancsán,
Úgy eliszkol, nézel bambán.

2009. május 13., szerda

A legsűrűbb aura

Mindenkinek van saját burka,
Kinek zörgő bőr,
Kinek zsíros hurka.


2009. május 11., hétfő

A kíváncsi Hold

Milyen lehet
Ott lenn, messze,
Egy szerelmes 
Nyári este?

A csillagok is
Rosszul látták,
Fényüket a
Földre dobálták.

De hiába lesték,
Milyenek az esték, 
A kíváncsi vének,
Hoppon maradtak, szegények.

És bár a titkokat 
Sürű árnyak védték,
A fecsegő szellők,
Mégis kibeszélték.

Ezért lehet, 
Hogy úgy alakult,
A hajnal a titkokba
Bele pirult.

2009. május 10., vasárnap

Neked nem én kellek

Nem váltottál hozzám bérletet,
Csak néhány szakaszjegyet vettél,
Rövid szerelem-megállókra
Palotát hiába építettél.

Belőlem nem kértél egészet,
Csak ki akartad venni a részed.
Ami illet, ami neked jár,
Amiért keményen megdolgoztál.

Én az álmaimba szőttelek,
Kertünkben sétáltam veled,
De a rózsákat te másnak szedted,
Hiányomat te nem szenvedted.

Már nem vágyom veled nevetni,
Rómába is egyedül akarok menni.
Már nem kívánok lopva boldog lenni,
Ebből többet nem kérek, köszönöm, ennyi.

Már elejétől azt reméltem,
Több lehetek, mint fontos részlet,
Azt is kevesled majd, amit kérek,
Én lehetek a hiányzó részed.

Szerelmedért tovább nem bolondulok,
Közös gyereket kettőnknek nem koldulok.
Elhagylak és hagyom, hogy fájjál,
Magadnak új kompromisszumot találjál.


2009. május 9., szombat



 A semmi


Mint szél nélkül lobogó

kifeszített vásznak,

Mint illattalan gőzölgő,

megrakott tálak,

 

Mint vissza nem pattanó

piros-pöttyös labdák,

Mint gyöngyöző kacagást

nem visszhangzó anyák,

 

Mint szerelemtől mentes

elszabadult vágyak,

Mint kórházban simára hajtott,

újra vetett ágyak.

2009. május 8., péntek


Óhaj


Veled lennék folyton

Pesten és Budán,

Végig hajóznék Veled,

Hosszában a Dunán.

 

Nézném a szemeddel,

Ahogy a nap halad,

Sétálnék esőben

Kabát-szárnyad alatt.

 

Reggeltől napestig

- soha meg nem unnám -

megosztanám Veled

ebédem, vacsorám.

 

Hagynám őrlését

Az idő malmának,

Követnélek termein

Csillagpalotádnak.

2009. május 7., csütörtök

Utak vagyunk

Utak vagyunk,
Messze futunk,
Hol elválunk,
Hol találkozunk.

Hidak alatt
Elágazunk,
Jég repeszti 
Burkolatunk.

Magas hegyre
Rálapulunk,
Új pályákra 
kanyarodunk.

Göröngyök közt 
bukdácsolunk,
Megjárjuk 
Az alagutunk.

Kerülgetünk,
Ráfordulunk,
Zsákutcákból 
Kifarolunk.

Vándorbotot 
Kopogtatunk,
Az esőnek
Tükröt tartunk.

Ködbe veszünk,
Lassan kopunk,
Céljainkon 
Igazítunk.

Világ végére
Eljutunk,
Szakadék mélyébe
Zuhanunk.

Éjbe vesző 
Csillagporunk
Fényesíti
A Tejutunk.

2009. május 6., szerda

A rigókról csak úgy

Bálba járnak a rigók
részegítő táncba,
zuhannak és lebegnek,
kapaszkodnak ágba.

Gazdag vacsorájuk nézik,
ott kúszik a fákon,
felkérik a pincérlányt
süsse nekik nyárson.

2009. május 5., kedd

Egy színésznő naplójából

Ahhoz, hogy valaki
Életem titkait kilesse,
Nem alkalmas arra
Se reggel, se este.

Nem láthatják meg 
Sem nappal, sem éjjel,
Hiába húzzák a
Függönyöket széjjel.

A színpadon zajló 
Események gyarlók,
A színpad mögöttiket
Megírja a sajtó.

Lelkem máshol lakik,
Nem kufárok mérik,
Én választom útját,
Pokoltól az égig.



2009. május 4., hétfő

Fecsegő bókok

Kedveskedő semmik,
apró bizsuk, színes lufik,
sziporka villanó-fények,
miért hiszitek, hogy
könnyebb veletek az élet.
Cifra köntösötök
csak növeli a távot,
amit közöttetek 
és magam között látok.

2009. május 3., vasárnap

Én is?

Fejem nehéz, lábam sajog,
most már én is öreg vagyok?
De ha kilátok a jajból és 
megnézem az ifjakat,
nem mindent a korral mérek,
megköszönöm magamat.

2009. május 2., szombat

Elutaztál

Elutaztál és én itt maradtam.
Azóta minden rólad mond mesét,
A tea illata a boltban,
A falra felakasztott kép.

A levegő is csak akkor esik jól,
Amikor velem egy helyen veszed,
Minden egészen hiába való,
Amikor ezt tőlem távol teszed.

Úgy hiányzol, mint a következő dobbanás,
Amikor szívem ritmusa kihagy,
De szokott ütemére lassan rátalál,
Amikor végre karnyújtásnyira vagy.