2009. szeptember 30., szerda


Ezredfordulós látlelet


Immunrendszerünk önmagát feladni készül,

Millió idegpályánkon bénító fájdalom cikáz,

Testünk hideglelős lázálmokban feszül,

Álmainkra is bukott angyal vigyáz.


Meddig bírjuk még ép elmével, ahogy

Testünk rom-várában parancsolgatunk?

Szolga szerveink tünet-özönében

Odavész titkos, életre késztető okunk.

2009. augusztus 31., hétfő


Strandon

Hemzsegsz és hömpölyögsz,

mindenki mást kiröhögsz.


Villantod a formát,

harsogod a normát.


Degeszre eszed magad,

nem tudod behúzni a hasad.


Legnagyobb arcod felteszed,

szabadságra küldöd az eszed.

2009. augusztus 24., hétfő


Esti fohász


Csak valahogy

Kibírjam reggelig,

Míg a kávéscsésze

Reménnyel megtelik.

2009. augusztus 20., csütörtök

Pipacs



Pipacs

Minden virág tündér,
köztük is hercegnő,
a pimasz, karcsú lábon ringó,
bő szoknyájú pipacs.

Hajol leng és libben
a széllel együtt virraszt,
úgy tűnik feléd int,
úgy hiszed hívogat.

Nyúlnál érte, elvidd,
nem érti mit remélsz,
ha mégis leszakítod,
kezedbe bele vész.

Rászed, nem pompázik,
hervad, nincs már dolga,
te meg elengeded,
leejted a porba.

A másikat fognád,
azt vinnéd helyette,
de belátod, a következő is
csak ugyanő lenne.

Nem viszed magaddal
csak vidámságát,
lefested fejedben
égő piros mását.

2009. július 17., péntek

Álom

Este, mikor eltompulok,
kisöpröm az agyamat,
tiszta fogadószobát nyitok
az éjjeli kalandnak.

Máshol járok, mást csinálok,
más leszek ott, másra várok
ismeretlen újak,
mástól félek, mást remélek,
más érzések dúlnak.

Reggel, mikor felébredek,
felsejlik pár emlék,
szeretnék még visszanézni,
néhány képet felidézni,

tényleg ő volt? Mit mondott?
De a hiányzó részek
makacsul enyésznek,
őrzöm az egészet.

Aztán lassan kibontom
fejtem szövetét,
felismerem némely
hiányzó részletét.

Összerakom újra,
ráismerek végül,
de nem értem mi volt,
miből, hogyan készült.

Mitől volt minden más,
hogy tűnt idegennek,
mikor mindenki, csak
új álarcot tett fel.

Mire megfejteném,
elnyom újabb álom,
kezdhetem elölről,
vagy közben kitalálom.

2009. július 6., hétfő

Koraesti utazás

A város még izzó panoráma,
Telt fényei ragyognak,
Mint földöntúli glóriában
A rég távozott halottak.

A szürke árnyak lopva borulnak
A megbűvölt tájra,
Lassan vak sötétbe süppednek
A távoli házak.

A nyüzsgő élet határai
Elveszőben,
Az ablakokban lobbanó fények,
Mint apró lángok a temetőben.

2009. június 30., kedd

Vigyázzatok

Mostmár aztán vigyázzatok,
aki engem megbántott,
nem leszek elnéző vele,
feltűzöm tollam hegyire.
Kegyetlenül kifigurázom,
orrába karikát fűzök,
rázom hosszú láncon,
én fütyülök neki,
ő ropja a táncot!